Amikor apró gyerekként 2-3 év alatt anyanyelvi szinten elsajátítom az első nyelvet, lépten-nyomon két csodával találkozom.
Az egyik, hogy valamit hallok. Hallom a beszéd hangjait, dallamát, a lüktetését, a hajladozását. Hallom a nyelv zenéjét: olyan változatos, olyan varázslatos! Egyre jobban megbarátkozom a benne kirajzolódó, kihangzó mintákkal.
A másik, hogy amit hallok, annak jelentése van. A hangzó mintázatokból jelentés bontakozik ki. Értem, amit hallok. Értem, amit mondanak.