Egyetlen angolóránk csodát tehet a gyerekkel

Csoda történt a 8 éves kislánnyal

Kacagva tanultak angolul a gyerekek. Kata végig hallgatott az órán, majd egész este angolul mesélt.

Kata Dublinban végezte az első osztályt, megtanult angolul írni, olvasni, sok szót értett, de soha, egyetlen egyszer sem szólalt meg angolul.

Szüleivel akkor jött éppen haza néhány napra, amikor én ovisokkal délutáni angolcsoportokat tartottam a veresegyházi Ovisuli szervezésében.

Kata beült egy órára és hallgatta. Egész órán egyszer sem szólalt meg.

Mi mindent látott-hallott azon az órán?

Nyelvtanulás örömből, erőlködés nélkül

A gyerekekkel alkottunk valami őrült figurát a semmiből, képzeletünket használva (pontosabban, én csak a gyerekekére hagyatkoztam), miközben minden elképzelésüket megfogalmaztam angolul, rengeteg ismétléssel.

Ahogy részletről részletre (testrészről testrészre: fej, fül, orr, hány keze van, hány lába van…) építgettük a figurát (pusztán szóban és képzeletben), számtalanszor elmondtam angolul, hogy néz ki, egyre részletesebben.

Úgy nő, úgy fejlődik ilyenkor a történet, mint valami embrió: fokról fokra egyre nagyobb, egyre bonyolultabb.

Egy ponton -megkérdeztem, ki lesz ez a “Goat Simulator”? Üljön ki ide!

A jelentkezőnek persze vállalnia kellett a színeket, formákat, méreteket, mindent, amit addig kitaláltunk róla. 🙂

Vele is elbeszélgettem (persze angolul), hogy milyen is “ő”. 🙂

A többiek pedig rajzolták, hogy milyen.1

Az óra úgy elszállt, észre se vettük, hogy már itt a vége.

Azt sem vették észre a gyerekek, hogy az angol a fülükbe mászott…

Ám a java csak ezután következett.

A videón Kata édesanyja mondja el, hogy mi történt otthon aznap este.

Angolóráink szabadító hatása nem mindig ilyen látványos, de mindig érezhető. Győződj meg róla személyesen!2

  1. Az óra végén persze fényképeztem a jobbnál jobb rajzokat. Egyszer majd előkeresem őket. Addig nézd meg a magyarul tanuló ukrajnai gyerekek rajzait néhány blogbejegyzésemben. ↩︎
  2. Félreértés ne essék: nem azt állítom, hogy ami este előbukott Katából, azt mind aznap tanulta az óránkon. Csak arról van szó, hogy ami addig felgyűlt benne, el volt fojtva. Angolóránk csak felszabadította a bennrekedt tudást. Bár a jókedvű, örömteli mesélés mintája is is bizonyára erősen hatott rá. ↩︎