Bálint alsós volt. Utálta a suliban az angolt. Nem értett semmit.1
A nyelvtannal gyötörték. Felgyűlt benne az ellenállás. Kimondani egy szót sem volt hajlandó angolul.
Megállapodtunk:
Én angolul fogok beszélni. Angolul kérdezgetlek.
Ha nem vagyok világosan érthető, légy szíves, jelezd.
De válaszolj nyugodtan magyarul. Nem kell angolul beszélned.
Csak az a fontos, hogy érts.
Bálint élt is a lehetőséggel. Mindig csak magyarul beszélt. Én meg majdnem mindig angolul, kivéve, ha lefordítottam valamit, hogy biztosan értse.
Első óránkon angolul faggattam az állatokról, mert nagyon szerette őket. Voltak kutyái, macskái, hüllői, halai, rovarai. Bálint nagy állatbarát, sőt állatszakértő volt. Lett témánk bőven.
Szívügyéről, saját állatairól beszélgettünk, ezért megértett, ha angolul kérdeztem is. Ha valamit nem értett, lefordítottam, angolul megismételtem, és feltettem még néhány hasonló kérdést. Ezeket már értette.
Majd kitalált történeteket kezdtünk gyártani. Én csak kérdeztem, és ő adott a történetbe mindent, ami kellett. Az első kérdés ez volt:
Who will be the hero of the story? Ki lesz a történet hőse? Who will be the hero of the story?2
Bálint a kutyámat, Dízelt választotta. Tovább kérdezgettem. Megtudtam, hogy nemrégiben Dízel kutya jó kalóz volt a Fekete-tengeren, aki a rossz kalóz kutyák rabolta kincseket visszajuttatta a megkárosultaknak. Majd elképesztő részletek következtek…
A videó utólag készült. De még az óra végén készítettem a szövegről a hangfelvételt Bálintnak, a jelenlétében. Majd megkérdeztem:
How much did you understand, Bálint?
Mindent! Ez az én történetem… 🙂
A történet aztán még két óránkon folytatódott. Ezért lett belőle három videó.3
Talán ötször-hatszor találkoztunk, de Bálint még utolsó alkalommal sem ejtett ki angol szót a száján.
Engem ez nem zavart. Őt sem zavarta, hogy én csak angolul beszélek. Megértettük egymást.
Így köszönt el tőlem: “Szia!” Én meg: “Bye!”
Tanulság
Bálint volt eddig az a tanulóm, aki a legérezhetőbben kifejezte, hogy nem akar angolul beszélni. Mégis nagyon jól el tudtam vele beszélgetni angolul.4
Az erőltetés a tanulás ellensége. Kinek-kinek olyan témákon keresztül megy a legkönnyebben a nyelvtanulás, amelyek a legjobban érdeklik.
A beszédet nem szabad erőltetni. Türelmesen meg kell várni, amíg eljön az ideje, amíg a tanuló belülről elkészül rá. A növényt sem lehet erőltetni, hogy virágozzon. De elősegíthetjük a virágzást, ha pl. öntözzük.
Az angolul tanulónak angol beszédet kell sokat hallania. Olyat, amire szívesen odafigyel. Nem amit meghallgat és elfelejt, hanem amit magába szív. Ami az övé.
Akkor biztos, hogy előbb-utóbb meg is fog szólalni. Akkor, amikor ő akar. Nem amikor más akarja. Természetesen, szépen, érthetően fog angolul beszélni, nem erőltetetten, félve. Képes lesz angolul is az igazi kommunikációra. Ugyanúgy, mint az anyanyelvén.
Ha minden stressz, minden untató, erőltető, gyötrő pedagógia dacára a tanulóban mégis felhalmozódik valami nyelvismeret, lappangni fog mindaddig, amíg egy szabadító élmény felszínre nem hozza. Erre példa a 8 éves Kata esete, amit édesanyja mond el álmélkodva. Itt hallhatod, olvashatod.
Bálint azóta bizonyára megkamaszodott. Ki tudja, hogy mi mindent él meg manapság? De az az erőltetés nélküli pár angolóra talán jót tett neki. Talán hozzájárult, hogy előbb-utóbb boldoguljon az angollal.
- A pedagógia lényege: az elsajátítani való érthetővé tétele, nem pedig “az anyag átadása”. Nyelvoktatásnál ezen semmiképp sem a nyelvtannak, sem pedig elszigetelt szavaknak, hanem magának a nyelvnek (a beszédnek, az összefüggő, folyamatos dialógusnak és narratívának) az érthetővé tételét értjük, a maga élő, valódi környezetében. Erre kellene törekednie minden nyelvtanárnak. Tanárképzéseinken ebben segítjük őket. Ha a nyelvtant toljuk az előtérbe, bakot lövünk: pont a nyelvet tesszük érthetetlenné. ↩︎
- Ha valamit lefordítok, utána mindig megismétlem angolul legalább még egyszer. Ha először nem értette, most már érti angolul. Nem szabad a fordítást “magára hagyni”, mert azzal azt üzenjük, hogy magyarul érti, angolul nem. Azt kell megszoknia, hogy angolul érti! 🙂 ↩︎
- A videó második és harmadik része itt és itt található. ↩︎
- Crosstalk (“keresztbeszéd”) a neve annak a technikának, amikor ki-ki a számára könnyen használható nyelven beszél, s mindkét partner a másik számára könnyen érthetően fogalmaz. Ezt kombináltuk itt a TPRS vagy Storyasking nevű közös történetalkotással. Ami csoportosan még könnyebb, még érdekesebb lehet. Erre találhatsz példákat itt meg itt. ↩︎