Első rész
Volt egyszer egy szegény ember.
Ennek a szegény embernek nem volt pénze, de nagyon sok gyereke volt.
Volt neki egy kakasa.
A szegény ember gondolkodott:
Egy kakas ennek a sok gyereknek? Egy kakas az semmi ennek a sok gyereknek. Mit csináljak? Mit csináljak? Mit csináljak? Á! Elviszem a kakast a királynak.
A szegény ember elvitte a kakast a királynak.
A király örült.
A kakast a konyhában megsütötték.
Aztán bevitték a királynak és az asztalra tették.
Az asztalnál ott ült a király, a királyné, a két lányuk, a két fiuk meg a szegény ember.
– Na, te szegény ember – azt mondja a király. – Hogy osztod el közöttünk a kakast?
A szegény ember számolt, számolt, számolt. Hányan ülnek az asztalnál? Hányan ülünk itt?
A király meg a királyné, az kettő, meg két lány, az négy, meg két fiú, az hat, meg a szegény ember, az hét.
– A király meg a királyné a család feje, ezért nekik adom a kakas fejét!
A király kacagott.
– A két lány menjen férjhez, repüljön ki a családból, ezért nekik adom a kakas két szárnyát!
A király megint kacagott.
– A két fiú menjen gyorsan, keressen magának feleséget, ezért nekik adom a kakas két lábát!
Mindenki kacagott.
– Ami maradt, az az enyém!
A király nagyon-nagyon kacagott és sok-sok pénzt adott a szegény embernek.
A szegény ember a pénzt hazavitte.
Második rész
Volt a szegény embernek egy szomszédja. Ez a szomszéd egy gazdag ember volt. Volt pénze, autója, repülője, helikoptere, csak gyereke nem volt.
Ez a szomszéd látta, hogy a szegény embernek sok pénze van.
– Ki adta neked ezt a sok pénzt? – kérdezte.
– A király.
– A király? Miért?
– Adtam neki egy kakast.
– Egyet? Adok én neki ötöt is!
A gazdag ember fogta az öt kakast, elvitte a királynak. A király nagyon örült.
Az öt kakast a konyhában megsütötték, bevitték a királynak, letették az asztalra.
Ott ült a király, a királyné, a két lányuk, a két fiuk és a gazdag ember.
– Na te gazdag ember – azt mondja a király, – hogy osztod el ezt az öt kakast közöttünk?
A gazdag ember számolt és gondolkozott, számolt és gondolkozott, számolt és gondolkozott, de végül azt mondta:
– Nem tudom elosztani!
– Akkor viszontlátásra (menj innen) – mondta neki a király. – Jöjjön ide a szegény ember.
– Hogy osztod el az öt kakast közöttünk, te szegény ember? – kérdezte a király.
A szegény ember egy kicsit gondolkozott, aztán azt mondta:
– A király meg a királyné meg egy kakas, az három. A két lány meg egy kakas, az is három. A két fiú meg egy kakas, az is három. Két kakas meg én, az is három. Ti is hárman vagytok, ti is hárman vagytok, ti is hárman vagytok – mi is hárman vagyunk.
A király megint nagyot kacagott és megint adott a szegény embernek egy nagy halom pénzt.
A gazdag szomszédnak nem adott semmit.
VÉGE
