Kár vagy szerencse?

Kelet-ukrajnai kislány rajza
Ezt hallgasd meg, le is töltheted, alább pedig olvashatod.

Első rész

Volt egyszer egy szegény ember.

Ennek a szegény embernek volt egy lova.

A szegény ember nagyon szerette a lovát.

De egyszer a ló elszaladt, és nem jött vissza.

Nem jött vissza aznap.

Nem jött vissza másnap.

Nem jött vissza harmadnap.

Volt, nincs!

A szegény embernek négy jó barátja volt.

A barátai szomszédai voltak a szegény embernek.

Mikor a ló elszaladt, a szegény emberhez eljöttek a szomszédok. 

Jött az első szomszéd, az első barát…

a második szomszéd, a második barát…

a harmadik szomszéd, a harmadik barát…

és a negyedik szomszéd is, a szegény ember negyedik barátja. 

Jöttek és azt mondták:

– Jaj, te szegény ember!

Milyen kár!

Elszaladt a lovad! 

Volt lovad, nincs lovad! 

Milyen kár!

De a szegény ember vállat vont és azt mondta:

– Kár? Ki tudja? Én csak azt tudom, hogy volt lovam, de elszaladt.

A szomszédok vállat vontak és hazamentek.

Második rész

A ló és új barátai

Harmadnap este a ló hazajött. 

De nem egyedül jött. 

A barátaival jött. Négy másik lóval. Négy vadlóval.

Megint jöttek a szegény ember barátai.

Jöttek a szomszédok.

Jött az első szomszéd…

a második szomszéd…

a harmadik szomszéd…

a negyedik szomszéd. 

Jöttek és azt mondták:

– Milyen szerencse, te szegény ember! 

Hazajött a lovad! 

Vele jött négy másik ló is! 

Milyen szerencse! 

De a szegény ember vállat vont és azt mondta:

– Szerencse? Ki tudja? Én csak azt tudom, hogy egy lovam volt, most meg öt van.

A szomszédok vállat vontak és hazamentek.

Harmadik rész

A szegény embernek volt egy fia. 

Ez a fiú nagyon szeretett dolgozni. 

A lovakat is szerette. 

Egyszer a fiú felült az egyik vadlóra. 

A vadló elszaladt.

A fiú leesett és eltörte a lábát.

Megint jöttek a szomszédok. 

Jött az első szomszéd…

a második szomszéd…

a harmadik szomszéd…

a negyedik szomszéd. 

Megint jöttek és azt mondták:

– Jaj, te szegény ember! 

Milyen kár! 

A fiad eltörte a lábát!

Ki tudja, mikor tud megint dolgozni! 

Milyen kár! Milyen kár! Milyen kár!

De a szegény ember vállat vont és azt mondta:

– Kár? Ki tudja? Én csak azt tudom, hogy a fiam eltörte a lábát és nem tud dolgozni.

A szomszédok vállat vontak és hazamentek.

Negyedik rész

Februárban kitört a háború. 

A szomszédok fiainak háborúba kellett menni. 

Sírtak a szomszédok:

– Elment a fiam a háborúba. 

Ki tudja, mikor jön haza? 

Ki tudja, hazajön-e? 

Nincs mit tenni, várunk és remélünk.

A szegény ember fia még mindig nem tudott járni. 

Neki nem kellett a háborúba menni.

Jöttek a szomszédok. 

Jött az első szomszéd…

a második szomszéd…

a harmadik szomszéd…

a negyedik szomszéd. 

Jöttek és azt mondták:

– Milyen szerencse, te szegény ember!

Milyen szerencse, hogy a fiad eltörte a lábát! 

Neki nem kell háborúba menni!

De a szegény ember azt mondta:

– Előbb azt mondtátok, kár.

Most azt mondjátok, szerencse. 

De ki tudja, hogy kár vagy szerencse? 

Mi csak azt tudjuk, hogy mi van, mi nincs…

De ki tudja, hogy mi lesz?

VÉGE